Kinyitom a könyvet. Reccsen egyet a kemény borító, elárulva önmagát: először törtem fel a láthatatlan pecsétjét. A lapok álmukból felébredve ontják nyomdaillatukat, elcsábítva az óvatlan olvasót.
Fellapozom az első oldalakat, a papír sercen, engedelmesen csúszik el, alig felfedve az elkövetkezendő történetet. A könyv címe is sokat sejtető, szinte csak egy pillanatra jelenik meg az újabb hajtás előtt. Még egy mozdulat és feltűnnek a várva várt sorok. Megérkeztem egy új világba.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.