Arcodhoz érek. Ujjaim végigsimítják puha bőröd, füledtől a nyakadig. Mozdulatlanul, remegve várod, hogy mozduljak feléd. Közelítsek arcodhoz, érintsem ajkad. Mégis kivárok. Élvezem a pillanat hosszú öröklétét, ahogyan egymás szemében kutatjuk a jövőt, a vágyat, és elmerüljünk a végtelenségbe.
Csak egy szikra választ el minket a következő másodpercek robbanásától, mindössze egy mozdulat és elillan a varázs, felborítva minden logikát. Semmi sem tarthat örökké. Ujjaim az álladon siklanak fel remegő ajkaidra, melyek apró rést hagyva forró leheleted alatt cserepesre nyílva vágynak közéjük engedni. Végigsiklok ujjhegyemmel az alsó peremen gyengéden, éppen csak meghúzva a puha párnácskát. Ezzel a mozdulattal borítottam ki a vággyal teli pohár minden cseppjét, hogy a gátat átszakítva, egymást szorító, hajba markoló karjaiba vesszünk végleg. Ajkaink szorosan, követelőn fonódtak egybe, csillapítva epedő szomjunkat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.