Egyperces pillanatok - Úriemberek egymás közt

egyperces_pillanatok_uriemberek_egymas_kozt.jpg

- Elnézést kérek uram, hogy megzavarom, de szeretnék Önnek adni egy pofont.

- Semmi gond, de esetleg elfogyaszthatom még az italomat?

- Természetesen, nincs akadálya.

- Köszönöm. Megtudhatnám, miért szeretne monoklival a szeme alatt hazamenni ma este, fiatalember?

- Monokliról esetemben nincsen szó, csupán én adok Önnek egy pofont.

- Értem. Úgy gondolja, hogy egyoldalú lesz ez a fizikai ráhatás?

- Igen, úgy. Sőt, ebben nagyon biztos vagyok. Miután megitta az italát, legyen szíves majd kissé balra fordulni, hogy az arcát ért ütés kevésbé látszódjon majd a későbbiekben.

- Köszönöm a figyelmességét, hogy erre is gondolt. Egy pillanat!

- Örülök, hogy nem ellenkezik, és ahogy látom, már kezdhetjük is...

- Türelem, hová siet? Egy pofont bármikor lekeverhet az ember.

- Kérem, ez nem kártya vagy koktél, hogy keverjük. Legyen szíves kissé felém fordulni.

- Még egy kérdésre: megtudhatom a pofozás okát, hogy mivel érdemlem ki ismeretlenül is a figyelmét e nemes tettre?

- Semmi akadálya. Látja azt a hölgyet mögöttem? Ő kért meg rá.

- Ön akkor a hölgy jó barátja lenne?

- Igen, hamarosan megkérem a kezét.

- Akkor már értem és megígérem, hogy nem ütök vissza.

- Milyen könnyen feladta! Érdeklődnék, hogy miért adja meg magát ilyen hamar?

- Ha Ön annak a hölgynek a vőlegénye lesz, akkor megérdemlem a pofont. Maga viszont a hölgyet. Úgyhogy itt az arcom, üssön!

A bejegyzés trackback címe:

https://mikemenders.blog.hu/api/trackback/id/tr1913497339

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.