Nem hiszel majd a szemednek, ha megnézed ezt! Szerinted mi történhetett vele? Ez nagyon megalázó lehetett, aztán hirtelen meglepő dolog történt! Veled még biztosan nem fordult elő ehhez hasonló! Úgysem érted meg elsőre, de másodjára sem!
...
Halasi Miklós / Mike Menders történetei
Könnyed novellák
- Segíthetek választani?
- Nehéz, nehéz - motyogta a fiatalember maga elé.
- Egy tulipán vagy rózsa?
- Nehéz - ismételte újra a fiú.
- Mégis, kinek lenne? A kedvesének vagy az édesanyjának?
...
- Maga követ engem?
- Eszembe sem jut, kisasszony! Csupán a véletlen műve lehet.
- Persze, ilyen véletlen ritkán fordul elő! - dohogott a szőke, ifjú hölgy, némi felháborodással a hangjában.
...
Minden nőre legalább két férfi esik. Na nem holmi csoportos örömszerzés folyik, bár átvitt értelemben erről van szó, már ha azt nézem, mit szabad és mit nem egy vendéglátóhely egyik fogadó részében. Esetünkben egy pincehelyiség félhomályában próbálja az ember felismerni - persze pár pohár szesztartamú ital után - ki is ül vele szemben vagy épp mellette.
...
- Fuss, ne állj meg! - tekingetett hátra a fiú.
- Te meg ne nézz hátra! - lihegte a lány és még jobban belehúzott. Mindketten úgy érezték, hogy az utolsó leheletükért futnak.
- Mindjárt ott vagyunk - nyögte a fiú -, itt balra!
...
Óo, egy rendőrnő az álmom! - énekelte a kopasz majom, majd elnyomta a korábban szájából csüngő, sárga végű csikket a mellette található fél görögdinnyében. Felugrott a felette lévő póznára, majd pár lendület után a buszmegállóban termett.
...
- De aranyos kutyuli! - guggolt le az eladó, hogy megsimogassa a kiskutyát.
- Igen, most jöttünk a parkból, hazafelé beugrottunk venni ezt-azt - mosolygott a tulajdonos.
- És mit vesz a kutyusnak?
...
Morgós volt, mint mindig.
- Hol van már a cselédlány? - kiáltott egyet, hangját visszaverték a falak. Válasz nem érkezett rá.
Morcosan nézett maga elé: akkor ez így marad? Dühös volt, hiszen mégis ő az úr ebben a kastélyban, miért végezné el más munkáját? Mire tartja a cselédeket?
...
Tik-tak - hallatszott ki a nehéz fogaskerekek közül, melyek fáradhatatlanul igyekeznek betartani az időt.
Tik-tak - lassan kétszáz éve ketyeg és nyekereg a magasban, de nem mindig volt így. Időnként kényszerpihenőt tartott, amikor egy-egy alkatrésze cserére szorult. Ekkor csend honolt, nem hallatszott monoton állandósága, megszokott mozgása is békésen várta, amíg újra lendületbe jöhet.
...
Egy óra telt el, lassan kúsznak a percek. Először szinte rohantak, majd egyre jobban lassultak, mint egy kifáradt futó, aki nincs edzésben. Nagy elánnal indít, aztán félúton belátja, hogy ez túl nagy falat lett. De csak halad előre, rendületlenül, amíg célt nem ér. Minél inkább halad az idő, annál inkább elmegy a kedve, feladja.
...
Ott álltam a füstölgő puskával a kezemben és néztem magam elé. Forró csövét leengedtem, a ravaszról levettem az ujjam és már nem volt visszaút.
- Most már mindent értek - dünnyögtem üveges szemmel, mintha fejbe vágtak volna.
...
"Az időjárás mindig szeretettel dédelgetett. Emlékszem, tavasszal hogy sütött a nap, amikor megszülettem. Meleg sugarai simogattak, lágyan és gyengéden. Az esőt sem utáltam, hiszen koppanva hullott tovább, csak erősödtem minden cseppjétől.
...
Arcodhoz érek. Ujjaim végigsimítják puha bőröd, füledtől a nyakadig. Mozdulatlanul, remegve várod, hogy mozduljak feléd. Közelítsek arcodhoz, érintsem ajkad. Mégis kivárok. Élvezem a pillanat hosszú öröklétét, ahogyan egymás szemében kutatjuk a jövőt, a vágyat, és elmerüljünk a végtelenségbe.
...
- Hová mész? Mondtam, hogy balra és jobbra mentél! - hangzott a korholás a szűk térben. Mintha csak pallos sújtott volna le az Úr kezéből, úgy vágott a szó a levegőben.
- Arra nem lehetett menni... - csendes morgás jött válaszképp, meglepően higgadtan, türelmesen. A levegőben lógó pár pillanatnyi csendet csak a motor zúgása csillapította. Válasz nem érkezett.
...
Megszülettél. Egy újabb csoda a Földön, egy szikra lángolni kezd. Nincs másik belőled, abszolút egyedi vagy. Lehet hasonlítani hozzád, de senki sem lesz te magad.
...