Az ötös fog régóta rendetlenkedett, pár éve kilógott a sorból. Pedig előtte olyan volt, mint a többiek: végezte a dolgát, rágott rendesen. De aztán túlzásba vitte a munkát és mint élharcos, megviselte. Megromlott az állapota, ami egyre súlyosbodott.
Nem volt visszaút, kezelni kellett a rokkantat: szakápoló foglalkozott vele kiemelt figyelemmel. Először a gyökerénél kapott hathatós segítséget, majd a munkájáért megkoronázták.
Újra élvezettel vetette magát az életbe, habzsolta, falta minden pillanatát. Nem tanult a korábbi hibájából: az erősítés és gyógyítás hiábavalónak tűnt, a kemény munka ismét legyőzte. Végül renitenskedni kezdett, a többiek kárára egyre több bosszúságot okozott. Talán a korona okozta a vesztét, beképzeltsége miatt kiutálhatták.
Nem volt mit tenni: meg kellett szabadulni tőle. Alig élt harminc évnél többet, temetéséről azonnal intézkedtek: papírba tekerve végső nyughelye egy szemetes lett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.