- Kisasszony! - szólalt meg egy hang, mire a nő leengedte a kezében tartott étlapot.
- Sándor! - kitágult szemmel és meglepődve szólt az asztal mellett álló ismerőshöz. - Maga itt?
- Láttam, amint helyet foglalt itt a teraszon - mosolygott kedvesen a férfi. - Hogyhogy ilyen korán, ezen a napos reggelen?
- Beültem enni valamit, koránkelő vagyok - csillogott a nő szeme. - Üljön le! Nagyon régen nem találkoztunk.
- Sajnos most nem lehet - szabódott az úr -, tudja, épp dolgozom. De meghívhatom valamire?
- Nézegettem, mit lehetne, még nem jártam itt... - vette kezébe újra az étlapot a hölgy.
- Akkor szabadna ajánlanom a rövid feketét és a mennyei vajas kiflit? Tényleg finomak, a kifli pedig helyben sült.
- Hiszek magának, úgyhogy ezeket kérném - csukta össze a menüt. - De Önt mikor láthatom legközelebb?
- Ha ehéten minden reggel betér ide, akkor garantálhatom. Most pedig hoznám a reggelijét - biccentett a pincér, majd elsietett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.