Amikor késő délután kiértünk a rétre, óvatosan lépkedtünk, mert az erre járó birkanyájak sokszor kellemetlen meglepetéseket hagynak maguk mögött. Sikeresen kikerülve a síkos, bogyós maradványokat, leültünk a fűbe, amit előtte alaposan megvizsgáltam, nehogy szorgos hangyák munkáját tegyük tönkre. Még egy plédet is terítettem alánk, hogy egyéb kellemetlen bogarak ne zavarják az együttlétünket.
A szemébe néztem és éreztem, hogy végre sikerült kettesben lennünk. Már csókra hajoltam, amikor egy hatalmas pofon csattant az arcomon. Elhűlve, kimeredt szemmel bámultam rá. Egy simogatást kaptam és hatalmas mosoly kíséretében súgta:
- Semmi, csak egy szúnyog volt!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.