Halasi Miklós / Mike Menders történetei

- Pénzt vagy életet! - hangzott az örök klasszikus a sötétben.
- Nézze öregem, még egy élettel mit kezdenék? Ha még egy olyat kapnék, mint az enyém, akkor köszönöm, ez az egy is elég. Szóval inkább pénzt kérnék, ha lehet. Tudja alig ettem mostanság... - jött a nem szokványos, rejtői válasz, amit újabb durva sablon szakított félbe:
- Pofa be!

- Jól van no, nem kell úgy kiabálni... - vonta meg a vállát az áldozat. - De eldönthetné már mit akar.
- Pénzt! - sziszegte a támadó.
- Akkor adhatná kedvesebben is. De az ön helyében eltenném azt a kést. Csak akadályozza majd.
- Mondtam már, hogy pofa be! - kiáltotta a borostás egyén. - Ide a lóvét!
- Na de kérem! Eddig arról volt szó, hogy ön ad nekem pénzt, lóvér pedig nincs nálam. Miért tartanék magamnál ilyet?
Láthatóan remegett a penge a támadó kezében, nem tudta eldönteni, mit tegyen, mert ilyen beszélgetésre nem számított. A legtöbb áldozat azonnal megijed és odaadja minden értékét szó nélkül. De ez a nyikhaj még el is mosolyodik és folytatja:
- Tudja mit? Adja el ezt a pengét és máris megvan a napi betevője. Adja csak ide, megmondom mennyit ér...
- Ha csak megmozdul, leszúrom! - szinte tajtékozva ordította a rabló.
- Olyan messziről? - nevetett fel a legény. - Ha lenne is lóvérem, hogyan nyúlnék érte, ha nem mozdulhatok? Kifolyna a zsebemben.
Ezt már nem bírta tovább idegekkel a támadó, megfordult és eliszkolt. A fiú még utána kiáltott:
- Most itt hagy? Ha legközelebb erre járnék, hozok magának lóvért! - Aztán megvakarta a halántékát és maga elé dünnyögte: - Tényleg nem értem. Először életet akar adni, majd azt hiszi lóvérrel rohangálok a zsebemben, késsel pantomimest játszunk, végül elfut... Milyen idióták járnak errefelé!