- Elnézést kérek uram, hogy megzavarom, de szeretnék Önnek adni egy pofont.
- Semmi gond, de esetleg elfogyaszthatom még az italomat?
- Természetesen, nincs akadálya.
- Köszönöm. Megtudhatnám, miért szeretne monoklival a szeme alatt hazamenni ma este, fiatalember?
- Monokliról esetemben nincsen szó, csupán én adok Önnek egy pofont.
- Értem. Úgy gondolja, hogy egyoldalú lesz ez a fizikai ráhatás?
- Igen, úgy. Sőt, ebben nagyon biztos vagyok. Miután megitta az italát, legyen szíves majd kissé balra fordulni, hogy az arcát ért ütés kevésbé látszódjon majd a későbbiekben.
- Köszönöm a figyelmességét, hogy erre is gondolt. Egy pillanat!
- Örülök, hogy nem ellenkezik, és ahogy látom, már kezdhetjük is...
- Türelem, hová siet? Egy pofont bármikor lekeverhet az ember.
- Kérem, ez nem kártya vagy koktél, hogy keverjük. Legyen szíves kissé felém fordulni.
- Még egy kérdésre: megtudhatom a pofozás okát, hogy mivel érdemlem ki ismeretlenül is a figyelmét e nemes tettre?
- Semmi akadálya. Látja azt a hölgyet mögöttem? Ő kért meg rá.
- Ön akkor a hölgy jó barátja lenne?
- Igen, hamarosan megkérem a kezét.
- Akkor már értem és megígérem, hogy nem ütök vissza.
- Milyen könnyen feladta! Érdeklődnék, hogy miért adja meg magát ilyen hamar?
- Ha Ön annak a hölgynek a vőlegénye lesz, akkor megérdemlem a pofont. Maga viszont a hölgyet. Úgyhogy itt az arcom, üssön!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.