- Robbantani kell.
- Nincs más kiút?
- Nincs. Megpróbáltunk már mindent.
- Szerintem nem mindent, biztos akad még olyan lehetőség, amivel...
- Nincs. Készítsetek elő mindent.
- Rendben, én szóltam!
- Én is szóltam, és ha tovább akadékoskodsz, akkor valamit nagyon nem értesz.
- Nem akadékoskodom, csak ez veszélyes.
- Egy robbantás mindig veszélyes. Van olyan eset, amikor nem?
- De tavaly is, amikor az egyik este...
- Tudom, ne is folytasd. Ezért kell most körültekintőnek lennünk. A tavalyi nem az én hibám volt.
- Körültekintőnek? És ha valamire nem gondolunk?
- Akkor kétszer is ellenőrizd, hogy biztosra menjünk! Most nem tévedhetünk!
- Ibrahim élete oda...
- Pedig ő igazán értett hozzá. Úgyhogy légy résen! Mindenre figyelj oda.
- Én odafigyelek, csak aztán tényleg a legjobb helyen robbants. Fontos, hogy...
- Tudom, ne oktass ki róla! Tudom, hogy ezen múlik, különben több havi munkánk veszik oda.
- Akkor én nem is szólok már semmit, csak annyit: vigyázz magadra!
- Úgy lesz. Ha minden kész, akkor magam helyezem el a robbanóanyagot, de csak akkor, ha már mindenki elhagyta a bányát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.