Az első cseppre senki sem figyelt fel. Észrevétlenül hullott alá, pedig érkezésének több előjele is volt. Az ég elsötétült, a nap elbújt a felhők mögé. Pár villanás és hosszú dörgés vezette fel az elkövetkezendő eseményeket.
A föld mohón szívta be az összes előhírnököt, melyek egyre szaporodni kezdtek. Pár csepp után több száz, majd ezer cseppben hintette az ég a bánatát. A cseppek tompán puffantak, egymás után érték el a földet, amit azonnal magába húzott a talaj. Pár perc múlva megindult a teljes roham és a víz egyfolytában zuhant, verve a talajt. Nemsokára átláthatatlan függönyként öntözte a terméketlen vidéket, ami nagyon hálás volt az égbolt kegyének. Mohón, egyre többet kívánt, még ha patakok is alakultak ki, melyek egyre sebesebb erekbe gyűltek össze. A levegő szinte fellélegzett, a fülledtséget frissesség váltotta. Ritkán esik a Szaharában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.