"Az időjárás mindig szeretettel dédelgetett. Emlékszem, tavasszal hogy sütött a nap, amikor megszülettem. Meleg sugarai simogattak, lágyan és gyengéden. Az esőt sem utáltam, hiszen koppanva hullott tovább, csak erősödtem minden cseppjétől.
Az a nyár! Ó, milyen forróság volt, de ez volt a legszebb időszak az életemben, erőtől duzzadva feszítettem, mint egy bajnok. Éreztem, ahogyan egyre erősebb leszek, megállíthatatlanul növök egyre nagyobbra. Mégis sokszor mondogatták rám: későn érő típus vagyok" - sóhajtott magában az őszibarack, majd december elején lehullott a fáról.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.