Tik-tak - hallatszott ki a nehéz fogaskerekek közül, melyek fáradhatatlanul igyekeznek betartani az időt.
Tik-tak - lassan kétszáz éve ketyeg és nyekereg a magasban, de nem mindig volt így. Időnként kényszerpihenőt tartott, amikor egy-egy alkatrésze cserére szorult. Ekkor csend honolt, nem hallatszott monoton állandósága, megszokott mozgása is békésen várta, amíg újra lendületbe jöhet.
Tik-tak - hirdette fennen a pontos időt, emberek tekintettek rá a magasba, felnéztek a nap több órájában: éppen mennyi az annyi? Nélkülözhetetlen volt a környék lakóinak, el sem tudták volna képzelni az életüket nélküle.
Bing-bang - tört fel a mélyből és zengte öblösen a harang, jelezve: kerek órához értek a mutatók, ideje felrázni a monoton hangulatot. Aztán pár kondulás után ennek is vége szakadt, újra visszatértek a dolgos percek. Tik-tak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.