- Maga követ engem?
- Eszembe sem jut, kisasszony! Csupán a véletlen műve lehet.
- Persze, ilyen véletlen ritkán fordul elő! - dohogott a szőke, ifjú hölgy, némi felháborodással a hangjában.
- Pedig most mégis megtörtént - szabódott a jóképű úr, majd kissé meghajolva megemelte a kalapját. - De nem kívánom terhelni a társaságát további véletlenekkel, pardon.
A férfi már fordult volna, amikor a szőke hirtelen belekarolt:
- Ha már így összehozott bennünket a sors, inkább ne siessen annyira...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.