Az illat váratlanul támad, amikor nem számítasz rá. Sunyin és alattomosan: a semmiből, észrevétlenül, ráadásul az egyik pillanatról a másikra csap le. Hirtelen hatalmába kerít, bekúszik a tested minden zugába, majd odabent eszelős táncba kezd.
Először az agyad bénítja le és hirtelen elveszíti összeszedettségét. Aztán szétterjed mindenfelé, végül a kezed és a lábad is beleremeg. Fordulnál és keresnéd a forrását, de ettől csak még erősebbé válik. Végül két vállra fektet és teljesen elveszi az eszed. Egymagad maradsz a zsibongó érzéssel, teljesen kizökkenve a hétköznapokból.
Ahogyan jött, úgy távozik: elenged a szakadék felett és hagyja, hogy a mélybe hullj. De az utolsó pillanatban azért hagy egy emléket benned, hogy legközelebb könnyebben legyőzhessen. Ilyen huncut apróságok az illatok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.