Lement a nap, elbújt a horizonton. A sötétség láthatóan határozottabban uralkodott el a tájon. Először csak színes árnyalatokkal búcsúzott az utolsó fénysugár, majd egyre mélyült a feketeség. Néhány perc után betakart mindent a mélység.
Lámpák gyúltak az utcákon, házakból itt-ott világított némi fény az ablakokon át. A forgalom is csendesült, egyre kevesebb autó mordult fel és hallgatott el a távolban. Az égen a csillagok körében megjelent a hold, fényével árasztva a tájat. Miként az idő haladt, úgy némultak el időnként a zajok, végül a csend monoton zúgása doboltatta meg a fület. Néha egy-egy szellő megsimította a bokrokat, fákat, de továbbállt, hogy ismét a némaság vegye át az uralmat. A házak fényei egymás után kihunytak, végül a legkisebb nesz is megszűnt.
Jó éjszakát és szép álmokat!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.