Tücsök folyamatosan zenélt, nem törődve a kerthelyiségben kialakult helyzetről. Néha elrepült felette egy pohár vagy szék, de ez sem rendítette meg hivatásában. Most is ugyanazt a nótát ismételte egyfolytában, de ez senkinek nem tűnt fel, amolyan aláfestés volt a verekedéshez.
Már régóta itt élt a fogadó szomszédságában, és esténként amikor rákezdett, senkit sem zavart. Hamar megszokták vagy talán észre sem vették. Ahogyan most is: hulltak a pofonok, zuhogtak az öklök, senki sem figyelt rá.
De ahogy mindenkit előbb-utóbb elér a végzet, ő sem kerülhette el a sorsát. Egy súlyos bakancs okozta a vesztét. Olyan erővel találta el, hogy nem volt menekvés. A muzsika abba maradt, többé nem ciripelt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.