Semmi nem jut az eszembe. A fejem üresen kong, szinte hallani benne a kihaltság visszhangját. A gondolatok nem foglalták el helyüket, kényszeresen kiáltok az agyamhoz: találj már ki valamit!
Érdekes dolog kívülről látni a semmit: talán kikapcsolta valami vagy valaki a világítást? A korábban zúgó-zsibongó elme most megpihent? Netán egy vészleállás okozta a kihagyást? Esetleg csak valós gondolatok kapnak teret és színpadot? Csak ekkor gyúlnak ki a fények, vagy magában az ötlet ad ragyogó világosságot? Elmélkedni sötétben jó, alkotni világosban. Akkor most mégis félhomály van?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.