- Fuss, ne állj meg! - tekingetett hátra a fiú.
- Te meg ne nézz hátra! - lihegte a lány és még jobban belehúzott. Mindketten úgy érezték, hogy az utolsó leheletükért futnak.
- Mindjárt ott vagyunk - nyögte a fiú -, itt balra!
Hirtelen eltűntek az üldözőjük elől, a talpuk alatt szinte siklottak az újabb méterek. Többen megnézték őket, páran be is kiabáltak nekik, biztatták, szurkoltak utánuk.
- Nincs már sok hátra! - így a lány, homlokán a verejték már patakokban csorgott. Csak pár lépés hiányzott, az utolsó métereket kellett megúszni.
Amilyen hirtelen indult, úgy ért véget a hajsza: kéz a kézben szakították át a célszalagot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.